dzsófeni kirándulás

szombaton kirándultunk dzsófenbe (jioufen, 九份) ami egy kis város az észak-keleti parton, keelungtól délre. a helyiség eredetileg egy kis falu volt amíg 1893-ban aranyat nem találtak, ami gyors növekedéshez vezetett főleg tajvan japán megszállása (1895-1945) alatt. az arany elfogyott, 71-ben bezárt a bánya és a város hanyatlásnak indult. 1998-ban egy, a 228-as incidens-t feldolgozó és velencében arany oroszlánt nyert gyönyörű film (a city of sadness 悲情城市) melyett itt forgattak keltette fel ismét az emberek érdeklődését, és azóta a turizmus virágzik, sok felújított és újonnan épült kínai és japán teaház és attrakció szolgálja az ide látogatókat.

(mint midig, klikk a képekre nagyobb mérethez)



a városka a hegyoldalba épült, több helyen kilátóból kémlelhetjük a csendes óceánt. a távolban a keelung öböl (tajpej kikötője)



a látogatókat, szűk, gyakran fedett (az átlagos évi csapadék errefelé 3755 mm! (budapest 611mm)) sikátorok fogadják, helyi specialitásokat árusító étkezdékkel, ajándékboltokkal.



sok régebbi ház panzióvá lett átalakítva



pihenő



egyike a csinosabb házaknak



a rengeteg csapadék miatt dús a növényzet mindefelé



útba igazítás. dzsiófen utcakép, sok betonnal



háttérben az 587 m-es keelung hegy



pihenő 2.



autóknak gyakran túl szűkek az utcácskák



a nap fénypontja a hegyoldal valamely teaházának teraszán élvezni a kilátást, és egy pohár italt. a 35 fokos nyárban én a sört részesítem előnyben.



nyáron a meleg párás időben nem látni túl messzire



napnyugtakor kigyúlnak a fények is



szürke város szürkületkor



az est közeledtével egyre hangulatosabbá válnak a meredek kis utcák (na jó, túloztam, gyakorlatilag csak egy utca...)



kigyúlnak a teaházak lámpásai... kár, hogy nem nagyon szeretem a teát



utólsó pillantás a tengerre



az éj leple alatt az esti kivilágítás megemeli a hangulatot



hazafelé a sikátorokban sokan beugranak még egy utolsó falatra...